himnusz alkotás születése

Nemzeti imánk, a himnusz születése saját ecsetem alatt

A himnusz öröksége egy évforduló margójára

Éppen egy inspiráló erdélyi tanulmányútról tértem haza feltöltődve, amikor megszólított a Józsa Judit Művészeti Alapítvány pályázati kiírása a himnusz évfordulója alkalmából. Ezzel egyidejűleg egy festőtábor későbbre tolódását jelentették be, így lett egy felszabadult hetem. Jöttek a gondolatok, az emlékek, az ötletek….
A himnuszt Kölcsey tollából már az első pillanatban szívükbe zárták a magyar emberek. Erkel Ferenc zenéje még felemelőbbé varázsolta, mégsem lett egyből nemzeti imánk, talán mert akkortájt volt másik ebből. Először Athénban szólalt meg ilyen együttes formájában, az első újkori olimpiai játékokon, amikor megszületett az első olimpiai bajnoki címünk. Ekkor a magyar küldöttség leintette a császári himnuszt játszó zenekart, és Kölcsey versét, Erkel zenéjével kérték lejátszani. Így lett a nemzeti ellenállás és szabadságvágy jelképe. A Trianon által szétszabott Magyarországon vált nemzeti imává, az összetartozás jelképévé.

Egység a sokszínűségben

Az összetartozásunkat szerettem volna megjeleníteni a sokszínűségünkben, hiszen olyan színes és gazdag a magyar örökségünk szerte a Kárpát-medencében, mint magunk is ahány különböző területen élünk.
Ettől az ötlettől vezérelve kerestem 8 különböző festett kazettás templomot Erdély, Felvidék, Délvidék, Kárpátalja és az Anyaország területéről, amelyek motívumaiból inspirálódva körülölelhetem a himnusz szövegét. Így esett választásom a székelyföldi Énlaka, a kalotaszegi Farnas, a felvidéki Babarét, a kárpátaljai Szalóka, a délvidéki Haraszti, az anyaországi Szenna, Tök és Tákos templomok festett mennyezeteire., amelyek térben is szépen körülölelik a térséget. Ezek közül többet saját gyűjtőutakon ismertem meg.
Az egységet a színvilággal szerettem volna megteremteni. Ez összefogja a sokféle motívumot egy egységbe. Így került a kereszténység, az összetartozás jelképe, az egység az alkotásomba.

Születés

Egy hetem volt mindössze az ötleteléstől a megvalósításig. Nem volt idő kísérletezésre, gondolkodásra, amint összeállt a kép ecsetet ragadtam, és csak jöttek a mozdulatok, alakultak a színek, formálódtak a motívumok és körülölelték a szöveget. Ahogy a zene hullámzik a szöveggel, úgy hajlott az ecsetem is vele.
És nem csak nekem, majdnem száz művészt szólított meg a pályázat, így azóta egy összművészeti kiállítás keretében alkotásaink jártak már Budapesten, Székesfehérváron és most Szegeden.
Hála és köszönet a szervezőknek és kezdeményezőknek! Fogadjátok szeretettel!

Budapest, Józsa Judit Galéria

Székesfehérvár, Szent Korona csarnok, Szent István Művelődési Ház