Milyen lenne a világ festett bútoraink nélkül?
„..ha arról van szó, hogy megtaláljuk magunkat ebben a világban, s érdemesnek ítéljük a benne létezést, akkor az érzések, a hangulatok a fontosak, melyek lelkünket színezik s lelkünkön keresztül a világot is, melyben élünk”(Wass Albert)
A trendek, a kölcsönvett stílusok gyorsan unalmassá válhatnak. Egyre sűrűbben kívánatos a változtatásuk, mert valami hiányzik, mert nem azt adják vissza, ami Te vagy valójában, ami a Te személyiséged. Ehelyett csak egy pillanatnyi korszak vágyát töltik be. Az az igazi otthon, amiben Te vagy benne, ami tükrözi személyiséged, amiben mersz önmagad lenni, ami megfelel életvitelednek. És ez általában nem a trendi, hanem az, ami kifejez Téged.
Akkor érezheted igazán sajátodnak az otthonod, ha ott rólad szól valami, a múltadról és a gyökereidről, melyeket hordozol magadban, amiktől Te vagy. Ha van egy szívmelengető érzést keltő darabod, ami kiegészíti a modern életed szükségleteit legjobban kiszolgáló használati és technológiai tárgyakat, mindjárt otthonossá válik a személyes tered. Egy ilyen helyre jó hazatérni, megpihenni, együtt lenni.
Ezért gondolom azt, hogy kézzel festett bútoraink nélkül sivárabb lenne magyar otthonunk. Motívumvilágunk csak a miénk, belőlünk van, hordozzuk magunkban, formáltuk őket sokáig. Kifejez minket, azonosít minket, megkülönböztet minket.
Alkotásaimmal ezt az érzést szeretném betölteni azok számára, akiknek fontos mindaz, amitől ma ilyenek vagyunk, ami hordozza azt, amit hoztak magukkal őseink, és ami átível földrajzi, politikai, időbeli határokat egyaránt, és a miénk. Mindezt átértelmezve, a modern élet igényeihez igazítva, és nem elfelejtve a kapott örökséget.
A világban körülnézve sokféle bútorfestést látunk. A stílusról felismerhető a vidék, ahol készült.
A magyar festett bútor tájegységenként nagyon sokféle, nagyon változatos. Kifejezi lelki gazdagságunkat, sokszínűségünket, kerativitásunkat, benne van az alkotója lelke, az odafigyelés, amivel készült. Nélküle a világ szegényebb lenne.