A MAGYAR HOZOMÁNY – Kelengyeládák és titkaik a Kárpát-medencében kiállítás margójára

Mi motivált a „Kelengyeládák és titkaik” kiállítás létrehozására?

Az ötlet 2024-ben fogalmazódott meg bennem, amikor a bútorfestők országos kiállításán arra a felismerésre jutottam, hogy felnőtt egy új bútorfestő nemzedék, akik keresik az útjukat. Ugyanakkor jelen vannak a Mesterek, akik ezt a szakmát újraélesztették, vagy tovább vitték és még pár Népi Iparművész, akik már valamelyest célba is értek. Együtt pedig vagyunk annyian, hogy meg tudjuk mutatni a Kárpát-medence fő bútorfestő központjainak díszítővilágát. A megvalósításhoz két remek bútorfestő társamban találtam segítségre Huszti Kata és Szabó Emese személyében, akikkel együtt egy teljes csapatot tudtunk alkotni a kiállítás tervezéstől, a látványtervezésen át a kurátorságig.

Mi volt a cél a kiállítással?

Célunk több volt:

– megmutatni a festettbútor örökségünk jelentőségét, múltját, díszítőkultúránk sokszínűségét,
– a kevesebb tapasztalattal rendelkező alkotókat végigvezetni a bútorfestés egész folyamatán egy olyan úton, amit személyes meggyőződésem szerinti érdemes követni lépésről lépésre, valamint
– mutatni egy lehetséges példát, ahogy tovább lehet éltetni festettbútor „hozományunkat” a mai lakberendezési kultúránkban

Miért éppen a kelengyeláda?

Díszítővilágunk sokszínűségének a bemutatására a választás a kelengyeládára, az ikonikus tárgyunkra esett, ami évszázadokon keresztül kísérte a menyasszonyokat házasságukba, mint a szüleiktől a hozomány részeként kapott ajándék, a kelengye tárolója. Az egész magyar nyelvterületen az apáknak kötelességük volt egészen a XIX. század derekáig hozománnyal ellátni férjhez adandó lányukat. A hozomány jelentős részét pedig a kelengye tette ki, ami a fiatal pár életkezdését, az új családi fészek otthonossá tételét segítette.  A láda, mint a kelengye tárolója így vált fontossá minden társadalmi réteg számára. Főszerepét a házasságkötéskor kapta, amikor kelengyével tele bemutatták a közösségnek, majd ünnepélyesen az ifjú pár új otthonába kísérték. Vannak tájegységek, ahol a ládát már akkor beszerezték, amikor a lány megszületett, és ahogy a lány nőtt, úgy gyarapodott a kelengye a család, rokonság, hozzáértők munkájával, a lány közben tapasztalatot szerzett a közös munkálkodások, beszerzések során, így a bele kerülő tárgyakhoz érzelmi kötődés is fűzte. A láda a nőé maradt egy életen át, kiszolgálta az alkalmakat, tartalma fogyott, kiegészült, öröklődhetett, akárcsak maga a láda, generációkon keresztül. Vannak tájegységeink, ahol a fiatalon meghalt nőt ládájával együtt temették el. Máshol pedig átfestették a lányunoka esküvőjére. Beszerzése történhetett vásárokban, vagy egyéni megrendelésre, a család anyagi helyzetétől függően. A gazdag családok több ládával, sok kelengyével engedték útjára lányukat. A kelengye összetétele is függött a család társadalmi helyzetétől, ugyanúgy, mint manapság voltak státuszt jelentő darabok benne.

A kiállítás résztvevői

A tervezett kiállításhoz megszólítottam a Mestereket, Népi Iparművészeket és olyan alkotókat, akikkel már dolgoztam együtt, vagy ismertem munkáikat. Útközben több jelentkező is megkeresett, akiknek alkotásait megismerve bizalmat szavaztam, hogy programunkban részt vegyenek, bízva abban, hogy kitartóan teljesítik a feltételeket. Útunk több, mint egy évig tartott és 52 alkotó 61 kelengyeládáját tudtuk kiállítani „A MAGYAR HOZOMÁNY – Kelengyeládák és titkaik a Kárpát-medencében” kiállításunkon. Az alkotók Erdélyből, Délvidékről, Felvidékről és az anyaországból egyaránt részt vettek.

A kiállításra felkészülés folyamata

A felkészülési út programjában a résztvevők az 1750 és 1900 évek között keletkezett kelengyeládákat és rokon emlékeket kellett felkutassák, kiválasszák a főbb bútorfestő központ jellegzetes ládáiból a követésre méltót, megtanulják ecsetnyelven „beszélni” díszítő modorukat és újra alkotni, vagy egyéni stílusukban újat alkotni belőle tetszésük szerint úgy, hogy a tájegység díszítő stílusa felismerhető maradjon. A folyamat az alkotók tapasztalatától függően egyénenként több-kevesebb ideig tartott. A kutatásban néprajzosok, muzeológusok, restaurátorok segítségét kértük szerte a Kárpát-medencében. A szakmai tanácsadónk az út elején Zentai Tünde néprajzkutató volt.

Kelengyeládák és titkaik a kiállításon

A kiállítás a nagy néprajzi tájegységeinken keresztül két ösvényen vezeti a látogatót a Kárpát-medencén keresztül: az egyikben a jelentősebb bútorfestő központok és néhány kisebb központ múltját és jellegzetes kelengyeládáját mutatjuk meg. A másik ösvényen pedig a látogató betekintést nyer a XVIII,  XIX. századi női életútba, ami ezeket a ládákat kísérte. Az egyes ládák mellett egy személyes alkotói üzenetben informál az alkotó saját motivációiról és a láda jellegzetességeiről.

Jómagam egy székelyföldi bútorfestő központ (Homoród-menti: Abásfalva), egy torockói és egy piliszsántói szlovák ládát festettem meg a kiállításra, fontos szempontnak tartva azt is, hogy a nemzetiségek ládái is bemutatásra kerüljenek.

Bútorfestő hozományunk tovább éltetése mai terekben

Az út végén a látogató egy mai enteriőrben találta magát, ahol két tájegység, a torockói és a josvai festőasztalosok motívumkincsét dolgoztuk fel Huszti Katával mai lakberendezési tárgyakon. A kiegészítőket pedig a Dunakanyar Népművészeti Egyesület alkotói egy általam segített, összehangolt tervezésen keresztül készítették el. Az enteriőr csak a 200 m2 feletti helyszíneken tud bemutatásra kerülni a ládák mellett, ezért nagy örömet jelentett, hogy az első helyszínen, Balassagyarmaton kiállításra kerülhetett. A lakberendezett tér egy olyan koncepció alapján került megalkotásra, amikor nem az egyes tárgyak dominanciája volt a cél, hanem egy harmonikus összkép megalkotása, ahol az egyik alkotó visszafogta képzelőerejét, egy másik javára, hogy egy mai szempontoknak megfelelő, a szemnek harmonikus, lakberendezett tér jöhessen létre. Akárcsak a ládák elkészítésénél itt is az egyesület a népi iparművészektől kezdve a kevesebb tapasztalattal rendelkező alkotókig mindenkit összefogott a tárgyak megalkotásában, ezáltal nem egy tökéletes, hanem egy igazi közösségi munkát hozva létre.

A kelengyeláda kiállítás vándorútra kel

A kiállítást 2026 február 14-én nyitottuk meg Balassagyarmaton, és vándorkiállításnak szántuk, így várhatóan több kisebb, nagyobb helyszínen is látható lesz 2026-ban. A Balassagyarmatot közvetlenül követő helyszíneink kisebbek: Cegléd és Bicske, ezért itt bontásban, de továbbra is a Kárpát-medence nagy tájegységeit körbejárhatóan mutatjuk be. Több más, nagyobb helyszínről is meghívás érkezett a Kárpát-medencéből, ezekkel a kiállítás szervezése folyamatban van, ahol figyelembe kell vegyük a saját és a helyszín lehetőségeit, a rendelkezésünkre álló erőforrásokat.

Néhány fotó a balassagyarmati megnyitóról.

Köszönöm minden alkotótársamnak a lelkes részvételt, minden támogatónak, segítőnek pedig a támogatást!

Ha teheted ne hagyd ki a kiállításunkat, mert ilyen még nem volt! Gyere és járd körbe a Kárpát-medencét, bámuld meg sokszínű díszítővilágunkat és merülj el a XVIII-XIX. századi nők életében egy időre! A női életút XVIII, XIX. századi szerepeit megismerve talán jobban megérted milyen mintákat hordoznak felmenőink magukban és ezáltal mi is.

Fotók: Dunakanyar Népművészeti Egyesület
A kiállításról és annak anyagából részletes információk a Dunakanyar Népművészeti Egyesület oldalán (dunakanyarne.hu) tettem közzé ÉRTÉK-ÉLTETÉS menüpont alatt. Az anyag az élő kiállításról is elérhető qr kódok segítségével.