Téka, falitéka, saroktéka, szeglettéka, kászli, almáriom ugyanaz a magyar népibútorok sorában?

A téka egy fali szekrény, aminek az elődje egy falba kialakított fülke volt. Ezt kibélelték, aztán ajtóval látták el, később egybe építették, és felakasztották a falra. Így lett belőle falitéka.
A fali fülkéről már a 12. sz. -ból vannak emlékeink Békés megyéből. A fülke finnugor eredetű szó, így valószínűleg hoztuk magunkkal még a honfoglalás előtti időkből.

Falitékák Makóról:

A téka már “deákos” elnevezés, de ismerjük az almáriom kifejezést rá Debrecenből, a kászli, falialmáriom, szegletalmáriom kifejezéseket Göcsejből, tékaboríték elnevezést Homoródalmásról, a falitéka, faliszekrény megnevezést Vargyasról, a kniharna említés Szlovákiából, vagyis egész magyarlakta területünkön népszerű, használt bútordarab volt. Egyike a legrégebbi bútorainknak. Emlékei már a 13.-15.- sz.-ból fellelhetők Európában. Nálunk a 15. sz.-ból vannak legkorábbi fennmaradt emlékeink Erdélyben, Felvidéken .
Elterjedése még a török terjeszkedés előttre tehető. Fellelhető volt nem csak a paraszti lakberendezési kultúrában, ahol a vendéglátás, étkeztés, szertartásos cselekmények kiszolgálója volt, hanem az elegáns polgári lakásokban is, ahol a díszedények, könyvek tárolására használták.

Szeglettékák és tékaboríték a Székelységből:

Eleinte csak a falfülkéket borította, aztán Franciaországból érkezett a “szegletbe való almáriomottska” újítás, mint saroktéka.
Nem terjedt el annyira, mint a tulipánosláda, mert nem került be a kelengyés bútorok sorába.
Egészen egyedi darabok is születtek. Az erdélyi Vargyason például kiegészítették felül tányértartóval, alul fogassal, aztán volt, ahol egybeépítették a sarokpaddal, megint máshol önálló sarokbútorként használták.

Díszítése is többféle volt. Találtak faragott, intarziás, festett tékákat egyaránt.
Előkelő helye volt mindig, az étkezősarok felett, szent saroknak is használták, ami a bibliát, kegytárgyakat rejtett a különböző felekezetű családoknál. Néhol italos üveg tárolására is használták.

Téka Hartáról eredeti, és Holló László által restaurálva:

Tékák Sárköz és Kalotaszeg tájegységekről:

Torockón is népszerű bútordarab volt. Díszítése a zöld és kék, ritkábban barna alapon jellegzetes torockói virágokkal történt.

Tékaboríték és szeglettéka Torockóról:

A mai lakberendezési kultúránk része is lehet egy festett saroktéka. Életet visz egy térbe, egyedivé , időtlenné teheti, miközben értékes, magyar, örökölt motívumai mesélnek múltunkról, hagyományainkról, vagyis rólunk.

Ha körülnézünk Európában, minden nemzet szereti a saját kultúrájában gyökerező tárgyait, ereklyeként használják a lakberendezési kultúrájukban.

Egy magyar parasztház számomra elképzelhetetlen nélküle, de egy vidékies stílusú tér ékszere is lehet. Használhatod bárszekrénynek, tarthatsz benne bögréket, tálaláshoz szükséges eszközöket, de tarthatod benne a bibliádat, a fontos irataidat pont úgy, mint régen. Fókuszpontot alakíthatsz ki vele a térben, ami szükséges a harmóniához.
Jól illeszkedik az egyéb hagyományos bútorokhoz, kiegészítőkhöz. Hacsak nem egy parasztházad van, amit berendezhetsz teljesen is festett bútorokkal, mert egy autentikus környezetet jelent számukra, akkor elegendő, ha egy pár darabot elhelyezel ilyen bútorokból, máris megteremtik a hangulatot, ízet, egyediséget visznek a térbe.

Inspirációt keresel festett bútorokkal? Itt nézelődj!
Ha értesítést szeretnél kapni az oldalon megjelenő újdonságokról, iratkozz fel hírlevelemre: itt.
Egyedi tárgyakat keresel? Nézz körül kínálatunkban!

Fotók forrása: Pinterest, Malonyai Dezső: A magyar nép művészete sorozat, saját fotók
Egyéb forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, Magyar Elektronikus Könyvtár, K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai