festett kazetták

Mióta vannak virágozott festett bútoraink?

Virágos környezetben az ember lelke vidámabb, tartották elődeink, és amint azt tárgyi emlékeink igazolják, a közép-európai lakáskultúrában a bútor színes festése, a XIV.-XVI. századból való.

A bútorfestés virágos mintakincse az olasz reneszánszig vezethető vissza,
és a mennyezet festményeinek, virágcsokrainak a bútorokra való átvitelében valósult meg. Később a díszítésre hatással volt a török uralom, majd a barokk.
A magyarlakta területeken Mátyás királynak köszönhető a reneszánsz elterjedése, ez csúcsosodott ki nálunk a legjobban, ez tartott a legtöbb ideig.

“A római fényűzéstől nem különböző palotákat épített, ezekben fényes termek, pöffeszkedő előszobák és lakószobák, mindenütt tarka kazettás mennyezet, sok és sokféle aranyos címerrel”- írja Antonio Bonfini Mátyás király budai palotájáról.


A templomok berendezéseit készítő asztalosok közül kerültek ki az első festő-asztalos mesterek, akik külföldön tanultak, majd itthon egyik helységből a másikba vándorolva jó ízléssel készítették az első templomi festett bútorokat, mennyezeteket. Ők voltak a virágos asztalosok.
Jómódú gazdák megrendelésére kerültek át ezek a díszítések a ház bútoraira.
A templom és a ház bútorainak festése idővel szétválik, és egy-egy festőasztalos letelepedésével, kialakulnak a különböző tájegységek stílusjegyei, a bútorfestő központok.
A bútorfestés nagyobb tájegységei: Barcaság, Erdővidék, Kalotaszeg, Torockó, Csík, Gyergyó, Udvarhely, Sóvidék, Homoród-mente, Nyikó-mente, Székelyderzs, Komárom, Győr, Miskolc. Ezek a központok hatással vannak kisebb települések bútorfestő stílusaira. Például a komáromi búorfestés rányomta bélyegét a Dunamenti települések bútoraira, a faddi, sárközi, szekszárdi, hartai bútorra, és még kis mértékben a hódmezővásárhelyire is. A miskolci bútor hatása érezhető Eger, Gyöngyös és más környékbeli települések bútorain. Mezőkövesd volt a legnagyobb felvevőhelye, ezért mezőkövesdinek is nevezik, vagy matyónak.
A XIX. században a templomok festésének divatja megszűnik, de a bútorok virágozása tovább folytatódik.

“A magyar népi bútorok a kiállítások révén kezdtek ismertté válni. ..már az első, 1867-es párizsi világkiállításon szerepelt néhány csinos láda”.
Magyarországon ” …az egész magyar népi kultúrát elsőként egy az 1885. évi országos kiállításon szerepelt bútordarab képviselte…., amit Munkácsy Mihály festett..” Csilléry Klára


“..a bútorfestés egykori technikáját, díszítményeit, színeit annyira asszimiláltuk, magyarrá tettük, mint talán egyetlen más európai nép sem a magáét.” Viski Károly

A lakberendezés mindig tükrözte, és ma is tükrözi a kor emberének gondolkodásmódját, ízlését, igényeit. Kifejezte a család gazdasági, társadalmi helyzetét.

A festett bútorokkal berendezett lakás nemcsak jómódra, a tehetősségre, hanem a kiegyensúlyozott családi életre is utalt. “( Kardalus János)

A művészet az alakításnál kezdődik. A festő önmagából kényszerül kialakítani egy új világot, és amikor ezt elérte, már remekművet alkotott.” Vilhelm Károly

ez a művészet, úgy érzem összeköt minket egy rég letűnt világgal” írja Sütő István, a vargyasi bútorfestő dinasztia ma is élő képviselője, akik a bútorfestés hagyományát családjukban 1568-ig vezetik vissza.

Szerencsére emlékeink jócskán maradtak, még most is van látnivaló bőven. Ha bútorfestő vidéken jársz, keresd a fennmaradt emlékeit templomainkban, magánházaknál, múzeumokban! Megéri! Rengeteg helyszínünk van, amit most ne tudok részletezni. Erdélyben például Balassa M. Iván szerint: “A jelenlegi 140 unitárius templomból 94-ben lehet kimutatni ilyen emléket.”
Még egy adott tájegységen belül is változnak a motívumok, a színek. Íme egy szűk ízelítő a különböző tájegységek virágozó stílusaira, színeire.
A bútorokon, a templomok újkori díszítésein már látszik a sajátos egyedi stílus kialakulása. A festő képességeitől nagyban függ az eredmény. Némely festőnek sikerült művészi színvonalúra emelni alkotásait.
Kalotaszeg, Homoródvidék, Torockó és a Dunamente virágozott tárgyaiból mutatok egy kis csokrot. A paletta ennél sokkal színesebb.


Homoródmente: Homoródkarácsonyfalva, Homoródszentmárton, Oklánd, Vargyas, Homoródalmás emlékei

Kalotaszeg: Kőrösfő, Mákófalva, Zsobok. Itt látható, hogy egy adott tájegységen belül is mennyi a változatosság. És még ennél is színesebb, változatosabb a paletta.

Torockó. Ez szűk ízelítő, erről bővebben is fogok írni a későbbiekben.

A komáromi hatás érvényesül ezeken a Dunamenti bútor emlékeinken.

Mivel festettek elődeink?

Házilag készítették el a bútorfestéket.A környezetükből vett növényi, állati, ásványi anyagokat használtak. Ilyen volt például: fakéreg, zöld dióburok kivonat, növényi olajak, fenyőgyanta. Ásványi eredetűek voltak a pigmentek, amit opálkőzetekből, palafélékből, mészkőből, ólomércből, fehér vagy színes “homokból” nyertek. A festékanyagot hosszas gyakorlat után szerzett tapasztalat alapján a bútorfestők azonos eljárással állították elő. Ennek lépései: áztatás, főzés, őrlés, ülepítés, oldás, keverés. Lenmagolajjal tették a felületet fényessé. Az ásványi anyagok tették a festéket ellenállóvá a kopással, napfénnyel szemben. Ma Vargyason készítik még sajátkezüleg a bútorfestéket hagyományos recept alapján.

Források:

K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai
Vilhelm Károly: Festett mennyezetek
Kardalus János: Székely festett bútorok
Malonyai Dezső: A magyar nép művészete
Balassa M. Iván: Festett fa mennyezetek és berendezések az unitárius templomokban

Fotók: főleg saját készítésű, és Pinterest