Hogy is volt, hogy elkezdtem bútort festeni?

Lakberendezői végzettséggel a kezemben már régen foglalkoztatott a gondolat: hogyan lehetne az otthonokat úgy berendezni, hogy azok minket fejezzenek ki, otthonosak legyenek számunkra és ne kölcsönkért stílusú terekben éljünk, ami hamar idegenné válik számunkra. Ezt nagyon nehéznek találtam a rendelkezésre álló lakberendezési tárgyak hiányában.
És akkor indult el valami bennem, amikor megérintett egy bútorfestő tábor Torockón. Kipróbálni, hogy lehet-e ezt saját ízlésünkre formálva a mai világunknak továbbadni, ez nem hagyott nyugodni. Családom által ismerkedtem meg a helybéliekkel, a kultúrájukkal, a múltjukkal és sajátommá vált ez a világ is, ami nagyon fontos a hitelességhez.

Az ecsettel már gyermekkorom óta jó barátságban vagyok, édesapám dekoratőr műhelyében a nagy asztal, rajta a sok érdekes dologgal, nagyon jó alkotóhely volt. Imádtam ott lenni! Megtanultam az ecsetkezelést, a színkeverést, különféle technikákat. Felnőttkorom nagy részét a virtuális alkotásban töltöttem el, sokszor vágyva, valami kézzelfogható alkotó tevékenységre. 
Jó pár éve, nyári szabadságunkat töltve Torockón, férjem nagyszüleinek házában csinosítgattam a porta elején a virágágyást, amikor arra jött Király Ferenc bútorfestő mester (férjem rokona), mosolyogva, mint mindig, sietősen, öltözékéről ítélve munkára kész. Nagyon szerettem a keze alól kikerülő torockói festett darabokat, mindig örömet csalt arcomra. Imádtam, ahogy mesélt Torockóról, a munkájáról, felfedezéseiről, éreztem, hogy ez szívügye, munkáiban benne van a lelke.
Láttam sietős, így csak annyit kérdeztem tőle: Feri mikor tanítasz meg bútort festeni? Mire ő: most. Tíz perc múlva indul egy festőtábor nálam.
Nem haboztam sokat, lemostam kezemről a kertészkedés nyomait, és úgy ahogy voltam, megjelentem pontosan tíz perc múlva a tábor kezdésére. Feri rám nézett, egy kötényt akasztott nyakamba, mosolyával biztatott, és elindult a tanulás.
Ezek a fotók pont ezekről a pillanatokról szólnak.

A baloldali képen balról Király Ferenc, jobbról jómagam.
Köszönet a fotókért Kaiser Sinkovics Erikának (bal oldali fotón a mosolygós).

Azóta is gyakorlom, mára már kialakult a saját torockói világom, és csak próbálom kamatoztatni, amit a Teremtőmtől kaptam. Mindig az egyediséget kedveltem a sablonok helyett, úgy érzem a formák, amiket elképzelek, és a motívumok segítenek megvalósítani világomat, és megalkotni velük Neked egy ízes, magyaros, különleges mai teret.

Nézz körül eddigi alkotásaim között!

Lakberendezési tippekkel is segítek Neked!

Bútortörténetekről, bútorfestésről itt olvashatsz!