A stílusos otthonosság

Lakberendezési tippek

Nem mindenkinek könnyű és egyértelmű az otthonosságot megteremteni egy térben, azt az igazi „de jól érzem magam”-ot, mert

” a stílus mögött egy ember van,
egy ember mögött egy élet van.” (Kosztolányi)

Ezért nem fejezhet ki téged a steril, katalógus ízűen berendezett otthon, hiszen vannak érzéseid, emlékeid, amikkel szívesen osztod meg az élettered, tárgyak, amik mesélnek neked.

Mit nevezek én stílusos otthonosságnak?

Egy olyan otthont, ami kifejezi lakói értékrendjét, benne van a személyiségük, a múltjuk, harmóniát sugároz, és funkcionálisan is megfelel az életvitelüknek, ahol láthatóan szeretnek otthon lenni, az egyedi, rájuk szabott térben.

Néhány tipp, ami segíthet a kialakításában

Találd meg a hozzád legközelebb álló lakberendezési stílust!

A lakberendezők úgy próbálják létrehozni a rád szabott teret, hogy az induláshoz megpróbálnak felkínálni berendezési stílusokat, hogy közelítsenek a személyiségedhez, életviteledhez, a téged ért hatásokhoz. Az egyes megnevezett stílusok életérzést fogalmaznak meg, lehet merítkezni, inspirálódni belőlük. Kiindulásnak jók lehetnek.

Például:
– a retró lázadóan fiatalos, színes, vidám, humoros, néha meghökkentő
– a skandináv nyugalmas, természetes, családias, letisztult, szellős, belefér az alkotó ember, a család
– a modern rendet, precizitást, funkcionalitást, korszerűséget sugall
– a minimál az igényesség, minőség, rend, ingermentesség megtestesítője
– a klasszikus a hagyomány, gondozottság, nosztalgia, kifinomult elegancia
– az art deco a pompa, fényűzés, csillogás érzését tükrözi
-a mediterrán a könnyedség, kifinomultság, életöröm, napfény, család
-a bohém egy utazó, fiatalos, esetleg romantikus alkatot tükröz
– a vidéki a laza, harmonikus, könnyed, pihentető, természetközeli életérzést adja
– a loft a különc, nagyfokú szabadságra vágyó, kreatív, művészléleké
– a japandi a természetességre, nyugalomra, kiegyensúlyozott egyszerűségre, időtlenségre, praktikumra és mívességre vágyó emberhez állhat közel
és még folytathatnám a sort.
Amikor valami nevet kap, akkor amögött kialakult szokások, életstílus van, és anyag- illetve formahasználatában elég jól körülírható. Az íze bevihető egy otthonba, még ha szigorúan nem alkalmazzuk a szabályait is, de a stílus egy egységes képet ad.
Vedd figyelembe a magyar életérzést!

Többségben család–, és csapatkedvelők vagyunk. Szeretünk nosztalgiázni, kedveljük a természeti környezetet, kreatívak, innovatívak vagyunk. Sokan közülünk ragaszkodunk hagyományainkhoz, tiszteljük a múltat, ugyanakkor szeretjük a modern kor vívmányait.
Képes a magyar életérzést egyértelműen kifejezni egy skandináv vagy mediterrán esetleg japandi, vagy egy angol, netán amerikai klasszikus? Szerintem csak részben. Mert van, ami nekünk is jó ezekből, ami az életérzést megadja, de van, ami idegen számunkra.
Például
– a mediterrán stílusból, ha átvesszük a sok követ beltérre, és nem teszünk padlófűtést, igencsak rideg lesz télen, mert nem vagyunk (még?) mediterrán ország, ahol a forró nyárban nagyon kellemes a kő, és télen sincs olyan hideg. A régi magyar ember szerette a követ, de csak a ház alapjába, a fát pedig bent is, mert melegséget sugároz, a környezetéből származik, így a józan ész diktálta használatát.
– vagy a skandináv nyitottság megengedi, hogy ne legyen függöny az ablakon, még az utca felől sem. Ezt kevés magyar otthonban lehet elképzelni, mert mi kevesen vagyunk ennyire nyitottak, viszont szeretjük a sok fényt és fát, a családias berendezést.
– a japandi kellemes környezetet ad, de anyaghasználatában, kézműves tárgyaiban, motívumaiban idegen a mi kultúránktól
– vannak egyedül ránk jellemző motívumaink, ami csak a miénk, ezeket sokféle formában beviheted a térbe, ízlésesen, abba a térbe, amihez közel áll a szíved
Hallgass a saját belső hangodra!

Mi van ha úgy érzed egyik sem fejez ki egyértelműen téged?

Ez a legvalószínűbb.
Van rá megoldás, és ez az eklektika, vagyis a stílusok keverése, egy-egy rá jellemző elemmel.
– Ebbe belefér a múlt, a kreativitás, a természet, az egyedi , a hagyomány, a vágy, az újítás, a nosztalgia, a család. Vagyis minden, ami nekünk magyaroknak fontos.
– Ez egy időtlen, sokszínű, megunhatatlan, látványos, és itt mindent szabad. Ez maga a káoszból komponált harmónia, ezért tudatosan kell bánni vele. Ez nem megy ki divatból, ez egy időtlen megoldás, és belefér a változás is.
– De csak csínján lehet bánni vele, mert könnyen nevetségessé válhat. Ez nem azt jelenti, hogy összehozzuk a nekünk tetsző, és az örökölt dolgokat, és valahogy összerakjuk. Kell hozzá a következetesség, a jó ízlés.
– Előnye viszont a garantált egyediség, nem feltételez mindenáron nagy befektetést, hiszen a legjobb darabokat össze lehet halászni, akinek jó szeme van, akár használt piactérről is. Belefér az örökölt bútor is.
A legegyszerűbb, amikor egy alapstílusba keversz egy-egy más, korban tőle távol levő elemet. Ezért érdemes a neked tetsző stílusok jellemzőit jól megérteni, mert ebből kiindulva viszonylag egyszerűen lehet egy szellős egyensúlyt létrehozni.

A Csillaműhely bútorokat és lakáskiegészítőket olyan mai terekbe is ajánlom a parasztházakon kívül, ahol van egy letisztult tér kialakítva, és mintegy színfoltként be lehet vinni a virágos, természet ihlette bútorokat vagy kiegészítőket.
Ajánlom mindazoknak, akiknek fontos az, amitől egyediek vagyunk, az örökölt múlt – ami átível földrajzi, politikai, történelmi határokat, vagy kedvelik a virágos motívumokat.
– Jól illik a fa bútorokhoz, az egységes színvilághoz, burkolatokhoz, a természetes anyagokhoz. Egy eklektikus térben ez lehet egy fókuszpont, ami izgalmassá, egyedivé teszi a látványt.
– Az egyes bútorok, lakáskiegészítők jól beilleszthetők modern, skandináv, vintage, minimál hatású terekbe, eklektikussá téve azt.
– Azt a változatot is el tudom képzelni, hogy a torockói motívumvilág teremti meg a harmóniát a különböző stílusú bútordarab között.

A személytelen terekben nem hiszek, mert ha a tárgyak nem mesélnek, nem az életünk részei.