almárium, tálasszekrény

A kredenc csak egy tálalószekrény volt?

1. Történelmi gyökerek:

A kredenc története a korai időkig vezethető vissza.
Az ősei közt kell számon tartani Kr. e 5. sz.-ban az ókori görögök díszedény és dísztárgy tartó asztalát.
Hasonló rendeltetésű asztalt az etruszkok és rómaiak is használtak.
Elődje a középkori Európában egy olyan bútordarab volt, amit liturgikus tárgyak tárolására (szentelt ostya, kehely) használtak az egyházi szertartások során. Ezek gyakran faragott, bibliai jelenetekkel, szimbólumokkal gazdagon díszített darabok voltak.

2. Átmenet a világi használatba:

A középkor vége fele elkezdett kiszivárogni a világi otthonokba is, elsősorban a nemesi családokba és már nem kizárólag vallási célokat, hanem elsősorban reprezentációs célokat szolgáltak a ráhelyezett ételek, értéktárgyak (ékszerek, drágakövek, porcelán vagy ezüst készletek, étkezési edények, üvegáruk) kihelyezésével a gazdagság, az elit csoportba tartozás szimbólumává váltak, a luxust szimbolizálták.
A tárgyak jobb érvényesülése érdekében ellátták egymásra épülő polcokkal, ez lett a pohárszék, a kredenc elődje.
Európában Németalföldön és Franciaországban alakult ki elsőként ebédlői díszbútorként a 14., 15. sz.-ban a pohárszék, vagy tálalóasztal, ez alakult át alacsony edénytároló szekrénnyé, majd erre került rá később polcos rész is, és ebből lett a konyhaszekrény, a kredenc. Lehettek zárt részei is, ahova fontos iratokat, könyveket, asztalneműt rejthettek.
Nem csak a vendégváró helyiségekben helyeztek el ilyen bútorokat, hanem a konyhába is (fazék almárium, élelmiszeres kasten). A konyha is válhatott reprezentációs helyiséggé, ahova a vendég bármikor betoppanhatott. Hollandiában is Németországban külön vendégváró konyhahelyiségeket is kialakítottak.

3. Szimbólumok, díszítés:

A faragások, festések, egyedi formák hozzájárultak az otthon kifinomultságának, a luxus érzetének fenntartásához. Formájukra, díszítésükre hatással voltak a különböző korstílusok, helyi hagyományok.

4. Elterjedése magyar területeken

Magyarországon először a 15. sz.-ból, Mátyás udvarából vannak írásos emlékeink, a külföldi követek csodálatát is kiváltó efféle alkalmatosságokról.


„A trónterem falát mintás kárpit borítja, az ajtó mellett a pohárszék polcaira rendezve üvegkancsók, arany gyertyatartók, edények sorakoznak.” MEK: Mátyás Graduale


A nemesi udvarházban való elterjedésére a 16. sz.-tól vannak írásos emlékeink.

„az arany-ezüstedények felhalmozása bizonyos fokig tőkegyűjtésként szerepelt, lévén a föld igen ingatag vagyon a könnyen szállítható vagy biztonságba helyezhető arany és ezüst kincsek mellett. Nem csupán használati tárgyak voltak, hanem értéket is képviseltek és a tulajdonos számbelileg kifejezhető gazdagságának fokmérői, melyeket a hozományi és hagyatéki leltárakban aprólékosan feljegyezve tartottak számon.” (Domanovszky: Magyar Művelődéstörténet”)
„Az ebédlő elengedhetetlen bútora a pohárszék, felső részében emeletes bútor lehetett és arra szolgált, hogy rajta serlegeket, kupákat, tálakat és egyéb drágaságokat halmozzanak fel. Pohárszékláda vagy pohárszék-almárium minden úri családnál volt. A lőcsei Hain-féle krónikából tudjuk, hogy a szepesi városok Bethlen Gábor és Brandenburgi Katalin esküvőjére egy nagy pohárszéket ajándékoztak.”
„Az ivóedények mellett a pohárszék legszebb díszei a hatszögletű, karéjos peremű vagy kerek dísztányérok. Közepükön vésett családi címer, a peremen gazdagon trébelt virágfüzér és gyümölcskötegek vannak. Egy fajtából egész sorozat készült: Teleki Mihály és Vér Judit címerével mintegy 15 egyforma tányért ismerünk, Kornis Zsigmond, Barcsay Ákos fejedelem, Bethlen Kata dísztányérjai a XVII. század második felének legszebb emlékei.” (Bárányné Oberschall Magda:Magyar iparművészet a hódoltság korában
)

Az európai parasztság a 17.,18. sz.-tól vette át a pohárszéket, terjedt a magyar területeken is, ők is használták bemutatásra is alkalmas edényszekrénynek, a módosság jelképeként is. Ide helyezték el a vendégváró edényeiket, ezüstneműt. A keleti területeken nehezebben terjedt el efféle szerepében.
Terjedése nem volt egyenletes, a palócokhoz el sem jutott, Erdélyben pedig népszerűvé vált. Az erdélyi szászok magyar közvetítéssel ismerték meg az új bútordarabot.

5. Magyar területeken használt megnevezések:

A magyar parasztság eltérő formai változatai, a használt megnevezések :

  • almárium, kaszten, kaszli, kászli, kredenc , polc, tálalópolc; 
  • az Alföldön: fazekas, tányéros, tejes, kadru ; 
  • Erdélyben: tálas, álló tálas, tálasszekrény, üveges tálas, kredenc
    arra következtetnek, hogy többféle eredetű területről vették át.
    Használatukban is eltérést mutatnak az egyes területeink: míg keleten szobabútorként használták (vászonneműt, asztalneműt is tároltak benne), addig Nyugat-Magyarországon konyhai bútordarab volt.

6. Formai változatok:

Formailag is sokféle változatot mutat:

  • alacsonyabb, vagy magasabb 1 vagy 2 ajtós szekrényke, egy vagy 2 tárolórésszel
  • egyrészes, vagy kétrészes szekrény külön, vagy egybeépítve:
      alsó része kiugró, zárt, 1 vagy 2 ajtós, vagy fiókos és alatta ajtós
      felső része polcos: nyitott (Széken a nyitott polc a plafonig ért), rácsos, zárt üveges (Debreceni asztalosok), vagy teljesen zárt (Felső-Tisza vidéke, erdélyi szászok)
  • aszimmetrikus (Dunántúl, Duna-Tisza köze, Stájerország-i hatással))
    alsó rész : egyik oldalon fiókos, másikon 1 , vagy 2 ajtós
    felül: tányértartó korlát, vagy többsoros polc (Harta)
  • egyedi formák (Udvarhelyszék, Homoródalmás):
      középen zárt rész,
       alul, felül nyitott polc
  • alul is felül is nyitott polc (Csíkszék)

7. Díszítés:

A füstös helyiségekben egyszerű, dísztelen, a füsttelenített helyeken faragott, áttört faragott, később festett díszítést kapott. A formára hatással volt a korstílus. a díszítésre a helyi hagyományokra épülő motívumvilág. Az alábbiakban egy homoródalmási motívumokkal díszített kredencet láthatunk,

A kredenc tehát egy stílusos bútordarab, ami számos otthonban és kulturális kontextusban megtalálható szerte a magyarság lakta területeken a középkortól napjainkig.
Ma is népszerűek lehetnek azoknak, akik keresik a kreatív és egyedi, hangulatos berendezési tárgyakat otthonaikba.

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, Magyar Elektronikus Könyvtár: Capesius R., K. Csilléry K., Domanovszky: Magyar Művelődéstörténet

Nézz körül kínálatunkban!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A sütiket használunk a legjobb felhasználói élmény érdekében. Az "Elfogadás" gombra történő kattintással elfogadja a sütik használatát. Letilthatja azok használatát a böngészőből.

Bezárás